2017. július 5., szerda

Jennifer A. Nielsen - The ​Runaway King ~ A szökött király (#Mostani olvasás 02)

The ​Runaway King – A szökött király (Hatalom-trilógia 2.)



Fülszöveg: 


A ​királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?

Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha?

Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!



„A szökött király pont az a fajta könyv, ami ráveszi a nem túl lelkes olvasókat, hogy előkapják a zseblámpát, és késő éjjelig olvassanak a takaró alatt.” – Deseret News



„Remek! Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Tömve van akcióval, feszültséggel és függővégekkel. Lenyűgöző!” – Marci Chappel, Amazon.com



„Már jó ideje nem olvastam olyan könyvet, amit nem bírtam letenni. Alig várom a harmadik kötetet!” – Mike C., Amazon.com

Vélemény: 

A blogon olvashattátok már a Hatalom-trilógia első részének az értékelését és most folytatnák tovább a második részével. Személy szerint én sokkal jobban élveztem, mint az előző részt. Tetszett benne, hogy már a legelején belecsaptunk valamibe, amiből nem biztos, hogy kicsapni is ugyanolyan jól tudtunk. 😎
 Roden nem kis meglepetést okozott, Jaron pedig hozta a formáját. Szépen kidolgozott, fordulatokkal gazdag lett a cselekmény is. Imádom a kalózok világát, tehát külön élvezetet okozott a könyv olvasása, hiszen élethűen írta le az írónő, milyen állapotok és törvények uralkodnak a kalózok között,noha Jaron a lábujját alig-alig dugta bármilyen tengerbe.
Imogen különösen magával ragadott, hiszen egyeltalán nem úgy viselkedett, mint ahogy az ember elvárta volna tőle mindazok után, amit az ifjú király mondott neki. Tetszett, hogy ott áll Jaron mellett a legvégsőkig. Végigkísérhette, hogy Sage hogyan is változik vissza Jaronná majd hogyan alkalmazza Sage tulajdonságait ahhoz, hogy Jaron feladatának eleget tudjon tenni. Érdekes volt a nemest és az árvát összemosódva látni, igazán megérteni, Imogennel együtt, hogy mindkét személyiség ő, mindkettőre szüksége van ahhoz, hogy akárhol helyt tudjon állni. (Bizony, Imogen hozta a formáját, és szerencsére, továbbra sem lett belőle idegesítő, főszereplőt visszahúzó női karakter, hanem inkább támogatta, segítette, lehordta őt, de NEM húzta vissza.)
 Ugyanakkor hiányoltam Mott karakterét, aki, érthető okokból,igen keveset szerepelt ebben a kötetben. Roden belső vívódása  is szinte tapintható volt, előjött belőle a brutalitás, az "utca nevelte kölyök", ugyanakkor benne is ott lappangott végig az az emberség, amit meg tudott őrizni magában. Szerettem,hogy Jaron nem mondott le róla, hogy küzdött érte, hogy hitt a barátságukban. (Rodenért, végig izgultam. Nagyon reméltem, hogy amit Jaronnal beszéltek, hogy mennyi közös van bennük /lsd. első kötet/ nem csak  semmibe beszélés volt, és nem fertőzték meg őt teljesen. Be kell valljam viszont,nagyon-nagyon sokra vitte kalózként, kíváncsi vagyok mi lesz vele a továbbiakban.)
No de, hogy ne csak Rodenékről ejtsünk szót ideje elővennünk Tobiast, aki hűségesen ragaszkodik Jaronhoz továbbra is. Szolgálja őt, igen jól és sok olyan helyzettel birkózik meg, amit Jaron bizony nem restell csűrt-csavartan elé dobni. (Tobias karakterét, itt végre sikerült megszeretnem, és nem csak azért mert keveset szerepelt, hanem összekapta magát, és igen, kiállt Jaron, és az őrültségei mellett is.)


Amarinda nekem különösen szimpatikussá vált ebben a történetben. Noha még mindig ott lebeg a gyász a feje felett, az ifjú király pedig aligha képes ellenszenvét elfedni, a leendő királynő képes éretten gondolkodni, bölcsen viselkedni. Személy szerintem nagyon szurkolok nekik Tobiassal. (Hasonlóan érzek én is. Remélem jó vége lesz a dolognak.)

A régi és egészen jól ismert szereplők mellé most társulnak olyanok is, akik eddig tökéletesen belevesztek Carthyia ismeretlen tömegébe. Kezdjünk is rögtön egy kislánnyal, akinek a neve Nila. Szeleburdi kislány, akiben ugyan nyomot hagyott az, ami vele történt mégis nyitott tudott maradni a világra. (Nem szeretem, a gyerek karaktereket, de ő nagyon aranyos volt, ahhoz képest ami történt, meg hogy mennyi idős) 

A másik új szereplőnk nem más, mint Harlowe, akinek a szíve olyan feneketlenül mély és annyira csordultig van szeretettel, hogy az ember szinte megkönnyezi. Az egyszer biztos, hogy a szívembe zártam. Jaron további rögös utazása során új emberbe, azaz gyerekbe, botlik, aki nem más, mint Fink.  Ez a kölyök bizony sok fejfájást okozott mind nekünk, mind Jaronnak, ugyanakkor öröm volt olvasni a rajongását Jaron iránt. Tulajdonképpen a végére már-már testvérek lettek, hiszen Jaron féltése Fink irányába ugyanakkora volt, mint a fiú ragaszkodása a királyunk irányába. (Nagyon szerettem a kis kópét, akármennyire is idegőrlő volt néha a karaktere)

Utolsó mellékszereplőnk: Erick. Igen könnyen szerethető karakterként lépett fel és maradt meg egészen a könyv végéig. Mondhatnánk róla, hogy Mottot helyettesítette ebben a kötetben, ugyanakkor Mott munkáját igen hanyagul végezte, hiszen Jaron többször sérül meg ebben a kötetben, mint bármikor máskor. (Erick egy jól kidolgozott karakter lett, ahhoz képest hogy milyen keveset tudtunk meg róla. Segített Jaronnak, annak ellenére, hogy ki is ő. Remélem a harmadik kötetben is találkozunk vele.) 

(A történet igazán jól kidolgozott , jól fel lett építve, voltak benne kissebb csavarok, bár nem olyan lényegesek,mint az előző kötezben. Könnyen olvasható könyv!)

Ő is, szinte kötelező olvasmány, reméljük nektek is annyira elnyeri a tetszésetek, mint nekünk!

Idézetek: 

"Kezdesz úgy beszélni, mint én. Ez nem túl jó jel."

"A barátom, Tobias majd oktat téged, és ha nem viselkedsz vele rendesen, akkor majd ráparancsolok, hogy kétszer olyan unalmas legyen, mint általában. Higgy nekem, képes rá! "
"Olyan kevés barátom van, hogy súlya van, ha annak nevezlek."

"Ahogy megpillantottam a tulajdonost, megjegyeztem magamban, hogy eléggé hasonlít
egy disznóhoz, ami megmagyarázza, miért is emlékeztetett a fogadója egy ólra."

"Bármilyen felelőtlen terv is érlelődik abban az őrült, királyi fejedben, azt úgy kell alakítanod, hogy én is beleférjek. "


"Biztos benne, hogy azt mondta, „meg fog rohamozni” minket? – kérdezte. – Lehet, hogy valahogy másképp értette.
– Á, tehát a szó valamelyik vidám definíciójára gondolhatott? – kérdeztem. – Például arra, hogy megrohamoz a szeretetével, vagy megrohamozza jó szándékával Carthyát? Tudom, hogy mit hallottam, Gregor." 


"-Ön annyira fiatal királynak! Én alig emlékszem rá, mit tettem, mikor annyi idős voltam, mint ön.
– Akkor mi most egyértelműen arról beszélünk, hogy ön milyen idős, nem
pedig arról, hogy én milyen fiatal vagyok. "

"-Úgy hallottam, aveniainak adta ki magát az alatt a négy év alatt, amíg nyoma veszett.
– Sosem veszett nyomom – mondtam. – Mindig pontosan tudtam, hol vagyok. "
"– Vedd el a kardot!
– Azt akarom, amelyikkel idejöttem.
– Miért azt?
– Mert a kövek a markolatán kiemelik a szemem színét."

"Nem örült annak, hogy utasítgatom, de azért engedelmeskedett, és pár perc múlva egy-egy tál pörkölttel tért vissza.
-Beleköptél az enyémbe? – kérdeztem.
Sértődöttnek tűnt.
-Dehogy!
-Én azt tettem volna, ha te beszéltél volna így velem.
Félénken elmosolyodott.
-Na jó, lehet, hogy kicsit beleköptem.
Miközben tálat cseréltünk, elrejtettem a mosolyomat. "

 Tea ajánlatunk: 


Caffé Latte: Fekete tea, kakaódarabok, csokoládé, pörkölt kávé, jégen szárított joghurtdarabok




On Sai - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál (#Régebbi olvasás 08)

On Sai

Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál



Fülszöveg:

Calderon ​kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.
Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…

Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?
Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?

Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.

A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.
Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?

De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?


A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.



Vélemény: 

Szavakba sem lehet önteni! Sajnos sok idő telt el számomra, a Calderon egy és a Calderon kettő elolvasása között, viszont így is hozta a kellő hatást. (Ezúton is köszönöm Kasuminak hogy kölcsönadta, azóta sem volt lehetőségem megszerezni, sem visszaadni neki♥)
A történet csodálatos, viszi tovább az első befejezését, elmondja mi történt azóta,hogy Calderonék elváltak egymástól Tainával.  Az első fejezetek megadják az alap hangulatát  a könyvnek. Megtudhatjuk,kivel mi lett a támadás óta, hogy Calderon és a többi szereplő mennyire járt (vagy nem járt) pórul. Aztán jönnek is a bonyodalmak!  Sajnos keveset lehet erről a könyvről úgy beszélni, hogy ne spoilerezzünk vagy ebből, vagy az előző kőtetből nektek (bár,ha jól sejtem, nem olvasnád most ezt, ha az első könyvet már nem végezted  volna ki 😉) .

Mint az előbb is említettem, a könyv tökéletesen felvezeti a cselekményeket, és mellébeszélés, ferdítés, félrebeszélés nélkül folytatja az első kötetet. A történettel semmi probléma, csavaros, mindig minden és mindenki pont jókor van jó helyen, tökéletesen illik a szereplőkhöz és a történethez minden kisebb összetűzés, félreértés, szó, mozzanat. Még mindig a poénok a legütősebbek a könyvben. Én inkább azt mondanám, hogy most már nem csak Calderon ütős ebben a könyvben, hanem Taina-san is! (Valamint a yaoi-szamurájok..Hihi.) 




A karaktereket illetően sem lehet kifogásunk, hisz Calderon még mindig hozza a formáját, legfőképp a cselekmény közepétől (bár az elején is.. tyűű). Esküszöm, ha nem lenne, ki kéne találni ezt a pasast! Különösen érdekfeszítő volt olvasni, hogy bizony a mi magabiztos kapitányunk is képes zavarba jönni valamint féltékenynek lenni. Taina remekül szerepel az elején, meg az egész könyvben. Egyszerűen, annyira jó női karakter.Csoda! Carol billentyűzete nem sok ilyen mondatot látott eddig. Határozott és mindig tudja, mikor mit kell tennie. Mellesleg róluk kettőjükről csak együtt lehet beszélni, hisz tökéletes páros,  kiegészítik egymást. Ezt a könyv elejétől érezheti az olvasó (ohh igen, Zorachot ki ne hagyjuk a hármas fogatból!).Zorach nekem különösen a szívemhez nőtt. Néha elgondolkodtam, hogy kit is választanék Taina helyében szívesebben: a gazdáját vagy őt? Aztán rájöttem, hogy Taina, a mázlista mindkettőt megkaphatja. 
A mellékszereplők is csodálatosak. Oregon? Magával ragadó az öreg. Komolyan, imádtam. Bár őt sem lehet önmagában említeni, hisz a veterán csapat megint együtt jellemezhető. Az akciójuk  nagyon király volt! Tetszett,hogy Oregon kora ellenére belevág olyan merész szituációkba is, amitől az embernek fiatalon feláll a hátán a szőr nemhogy idősebb korában. (Az ugrása határozottan megcáfolta az admirális korát!)
A Békanyálról mindenkit, még a legidegesítőbb kis srácokat is megszeretteti a cselekmény a hajón dolgozó nőkkel együtt. (Ezt nem csak az olvasókkal teszi, hanem Calderonnal is!)

A japánok pedig egyszerűen fenomenálisak voltak! Aguri külön kedvencem lett. Magabiztos, igazán férfias karakter, aki ért szinte mindenhez és nagy segítség a többieknek. Remélem a folytatásban is benne lesz, csak úgy mint a többiek! Aguri...Azt kell mondjam nekem sikerült lecserélnem Calderont rá. Tudom, hogy nőként nála nehéz katanába rúgni, na meg nem is célszerű, de egyszerűen annyira jó karakter, hogy az ember csak pislogni tud néhány megrezdülésénél. A lojalitása Taina és Taina volt családja felé pedig csodálatra méltó. 



Az ember a könyv végére, szinte már csapattagnak érezheti magát, ennyi kaland után, hisz sokat végigélt velük. Együtt örültünk (Carol és én is)  szerintem mindig a karakterekkel, na meg együtt sírtunk, és ijedtünk meg, ha valaki kétes helyzetbe került... és igen, együtt izgultunk a végén Calderon és Zorach párosáért, hogy mit tesz Taina, és hogy mit hoz magával az az egész. 

Többet nem igazán árulhatunk el nektek, spoiler nélkül, de reméljük így is elnyeri majd tetszéseteket a könyv és ha eddig nem olvastátok, most biztosan a kezetekbe veszitek! 
Kötelező olvasmány, csak úgy mint az első rész. 
Hisz.. komolyan... mindenkinek kell egy Calderon. ☺ (És egy Aguri!!!) 

(Kinek ne kéne? *-*)

Idézetek: 

"– Megenged egy megjegyzést?
– Hallgatom.
– Kicsit nyomasztó, hogy Tives és ön…
– Másvalami? – kérdezte hidegen Calderon.
– Igen, nekem illemtan problémám van – mondta nyersen Dejneka. – Hogy kell udvariasan azt mondani egy főnemesnek, hogy idióta hülye, aki azt a másik idióta hülyét hergeli,aki harminc gyilkológépnek parancsol? Valahogy szegényesek a nyelvi eszközeim, uram.
Nézd meg az apját, és lődd le a fiát, gondolta cinikusan Taina."


"Egy igazi nő sosem féltékeny, hanem hisz magában, mert pontosan tudja, hogy az értéke felbecsülhetetlen."


"Homályosan emlékezett rá, mintha egy vécétől elnézést kért volna, mert leokádta, de biztosította róla, hogy nagyon szép a szeme, és mennyire jól áll rajta az a fitos kis ülőke."


"Anyád, gondolta Taina összeszorított szájjal, és emlékeztette magát, hogy ő most szélben susogó nád. Még négy napig legalább."


Tea ajánlatunk pedig nem más, mint: 

 Sex on the Beach: Zöld tea, ananász, papaya és őszibarack darabok, narancs szeletek,áfonya, bogáncs, narancs-és körömvirág

Hiszen, maga a könyv is perzselően vadító! 😗 (főleg a tangó)


Teás jó szórakozást mindenkinek a könyvhöz! 

Jeges tea készítés HÁZILAG (#Tealover)


Helló kedves Idegen! 



Meleged van? Szerintünk is kibírhatatlan a nyári hőség, ha nincs valami hűsítő italunk! A legpraktikusabb többnyire, ha a kólánkat vagy az ásványvizünket bedugjuk egy kicsit a hűtőbe és hagyjuk had álljon ott egy darabig! Ugyanakkor a tea rajongók jobbat is tartogatnak a tarsolyukban!Egy nyár tea nélkül?! A tea őrültjeinek ez bizony elképzelhetetlen.Csak az a helyzet, hogy van egy kis bökkenő, hiszen a tea meleg ital, nemde? Jogos a kérdés: a legnagyobb meleg közepén forró teát igyak? A válaszunk: NEM! Igyatok JEGES teát! 😍


Sokszor veszel a boltban nesteát vagy hasonló üdítő italokat? Ha nem, helyesen teszed! Te már tudod a titkot. 😏 Ha viszont sokszor vagy egyeltalán nyáron veszel, kedves idegen, akkor görgess lejjebb! Segítünk neked egészségesebben élni! Hiszen köztudott, hogy mennyi mesterséges anyagot tartalmaz a bolti "ice tea". Különben is melyik háztartásban nem akad teafilter? Vagy citrom? A menta a kertben könnyen fellelhető növény, tehát különösebb gondja azzal sem lehet az embernek. Tehát kedves olvasónk íme a megoldás: HÁZI KÉSZÍTÉSŰ JEGES TEA! 




 Tea készítési javaslatunk:

 ( Mi ugyan kicsit felturbózzuk levendulával is, de neked igazán nem muszáj!)



Szükséged lesz:


  • 6 db fekete tea filter
  • 2 l víz 
  • egy kis reszelt gyömbérre
  • egy csokor menta
  • ízlés szerint cukor
  • 1 db citrom - szeletelve
  • 1 db citrom- facsarva
  • (1 db vanília rúd) 
  • ( 2 db narancs - szeletelve ) 
  • ( 2 db kopasz/őszi barack- szeletelve) 
  • (2 db fahéjrúd)
  • (2 ek levendula virág)

Így készítsd

Sima (mentás) jeges tea: 


  • Forrald fel a vizet! 
  • Tedd bele a filtereket! 
  • Cukrozás esetén szórj bele ízlés szerint cukrot!
  • Hagyd egy kicsit hűlni!
  • Tedd bele a citromot és a mentát!
  • Hűtsd be! 
  • Jégre öntsd, ha inni akarod! 

Turbózott tea esetén: Ugyanez az eljárás alkalmazandó csak a tea kihűlése után a szeletelt barackot, a szeletelt narancsot és citromot, a levendula virágot és a fahéjat tedd bele és kicsit hagyd tovább pihenni a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek! 

Feldobja az olvasós délutánokat, ugyanakkor remekül passzol a kerti partik hangulatához is! 😉 
(Már csak egy jó könyvre van szükségetek, ne habozzatok szétnézni nálunk, hátha az ajánlóink meghozzák valamelyik könyvhöz a kedveteket! ) 

Teás jó teázást nektek! 



2017. július 1., szombat

Kae Westa - Karvalyszárnyon (#Régebbi olvasás 07)

Karvalyszárnyon 



Fülszöveg: 

Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?

Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?

Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.

Mi keltette fel az érdeklődésünk?


Kasu: Határozottan a címe tetszett meg annyira, hogy rögtön azt mondtam Carolnak: KÖLCSÖN KELL ADNOD! - csupa nagybetűvel. 😎

Carol: Hűű! Nehéz kérdés! Szerintem a leírás, és a sok-sok idézet, amit olvashattam az író oldalán! De bevallom, azért vettem meg a könyvet, mert teljes mértékben bízom Kae Westában, szóval csak természetes volt, hogy megveszem. (Úgy, mint a most megjelent könyvét is.) 

Mit gondoltunk a borítóról? 


Kasu: Nekem ugyan tetszett a színvilága, a háttérrel tökéletesen meg voltam elégedve, de a lány az elején nagyon nem tetszett. Caliannarát egyeltalán nem ilyennek képzeltem el, ráadásul, mielőtt elolvastuk persze, úgy éreztem, hogy egy 12-13 éveseknek szóló könyvvel lesz dolgunk. Félre ne értsetek, nagyon jók a fiatalabb korosztálynak szóló könyvek és szórakoztathatnak minket is ( ha nem így gondolnám, talán el sem olvasom ezt a könyvet).Ennek ellenére azt kell mondjam,  ennél a könyvnél a borító inkább hátrány, mint előny. Az embernek teljesen az az érzése támad, mintha ez is valami videójáték alapján készült volna, vagy nem is tudom...Rettentő megtévesztő az a figura nagyjából csak ennyit akartam mondani. :D

Carol: Remek rajz, remek borító lehetne, ha számomra Calina így nézne ki. (szóval egyet kell értenem Kasumival) Mindenesetre szerintem remek, de a lehetőségek között voltak sokkal jobbak!



Mit gondoltatok az első mondatról? ("A csatamágus az éj közepén robbantotta be a várfalat.")


Kasu: Lehengerelt. Már itt beleszerettem a könyvbe. 😄

Carol: Teljesen magával ragadott. Az írónőnek, tökéletes első mondatai, vagy akár első oldalai vannak, amik biztosan magukkal rántják az olvasót. Ez is egy ilyen mondat, oda-vissza vagyok érte.

Ki volt a kedvenc szereplőtök? Miért? 

Kasu: Először Vare volt a legszimpatikusabb, de aztán betoppant Zurvan a maga nyers modorával. Az első fellépése után azt hittem, ő lesz a kedvencem, ám tévedtem. Caliannarát ugyan a történet folyamán egyre inkább a szívembe zártam, mégis a nyertes nálam ( és azt hiszem, Carolnál is) nem más, mint az örökké morgó, ízig-vérig-talpig becsületes és jó kardforgató: Shastor! 

Carol: Shastor!! Egyértelműen Shastor! Egyszerűen a modora, az, hogy egy zsoldos, de mégis, teljesen eltér a többitől, és ahogy vezeti a csapatát! Imádom! Persze, Zurvan is beletudja fészkelni magát az ember szívébe, de kinek mi. 



Mit gondoltok a történetről? 

Kasu: A történet pörgősre sikeredett az első mondatától az utolsóig. Ki se láttam a könyvből, mikor először olvasni kezdtem! Ennek ellenére nem maradtak kidolgozatlanok sem a karakterek, sem pedig a helyszínek. A cselekményszál színes, csűrt-csavart, és mit ne  mondjak, nagyon élvezetes átkukucskálni néhány lyukon benne. 😉 Tetszett az alaphelyzet, a szívemhez egyébként is közel állnak mind a zsoldosok, mind a grófkisasszonyok, a fantasy regényekről meg ne is beszéljünk! Egyszóval számomra szinte mindent megadott ez a könyv, amire csak vágytam akkor, mikor a kezembe vettem. Szerettem, hogy megelevenedik előttem a helyszín, az adott szituáció. Szerettem a táborban uralkodó hangulatokat átélni, szinte éreztem az orromban Reynir illatát, hallottam Shastor ellentmondást nem tűrő hangját. Kellemes  élmény volt az olvasás. ( Főleg tea mellett! )

Carol: Egy grófkisasszonyt bedobni egy zsoldoscsapatba igazán pompás ötlet, és remekül is sikeredett, már csak a méltó folytatás kell neki! Ám azt bizony nem szabad siettetni. Jó munkához idő kell,  mi pedig várunk!

Mit gondoltok a szereplőkről? 

Kasu: Vare nekem először hős lovag volt, aztán gondoskodó "apa" végül pedig egy büszke ( nem a szó legjobb értelmében) testvér. Szerettem a kisugárzását és nagyon sajnáltam, hogy nem szerepelt kicsit többet a történetben. Caliannara karakterét azért kedveltem nagyon, mert nem szenvedett túl feltűnően. Természetesen átment viszontagságokon és rengeteg dolog volt, amivel szembe kellett néznie és meg kellett emésztenie, ennek ellenére csekély volt az az idő, amit panaszkodással töltött. Ugyanakkor az olvasó mégis tökéletesen át tudta érezni a helyzetet, amivel a grófkisasszonynak meg kellett birkóznia. Zurvan a szívembe lopta magát látszólagos "macsóságával". Hiszen a kissé durva modor mögött igazán érzelmes férfiú bújt meg, aki a maga lovagias formáját hozva, sok mindenen átsegíti a kisasszonyt, ugyanakkor el is várja tőle, hogy amit tud, azt tegye meg annak érdekében, hogy be tudjon illeszkedni a zsoldosok közé. Az Arinkával való viszonyán pedig rengeteget mosolyogtam. 
Shastor, tekintélyt követelő modora és kiállása szerintem sok hölgy szívét megdobogtatja. Ennek ellenére megfigyelhetjük, hogy a zord és igen kemény hanghordozása után, Arinka közelében milyen vajszívűvé válik a mi kapitányunk. Szerettem benne a határozottságát, a kiállását és azt,hogy elköteleződött, mind a felesége, mind a gyereke, mind a karvalyok mellett. Tisztességes és becsületes ember, akit az élet sok nehézség elé állított, amikkel már fiatalon is kész volt szembenézni,ellentétben Vareval.  Kedves felcserünk, Reynir közelébe, azt kell mondjam, akkor se mennék, ha fizetnének érte. Nagyon bájos modora van, egészen addig, amíg az emberlánya szűz vagy éppen könnyen adja neki legfőbb erényét. Ám, ha ennek a két feltételnek valamelyike nem teljesül, akkor faragatlan tuskóba csap át a gyógyító, olyannyira, hogy az ember kételkedik abban is, hogy meggyógyítaná- e egyáltalán egy halálos seb esetén, vagy legyintene a sírja fölött, hogy "Á, nem kár érte!". Vörös fürtjei azonban nagy benyomást tettek rám. 

Carol: Az összes szereplő ott van a toppon. De komolyan. Bár azért lett volna még mit mesélni róluk, vagy többet magyarázni felőlük, de mindegyik könnyen az ember szívéhez nőhet. Még Reynir is, a maga őrült jellemével. Külön kedvencem Shastor. A modora a legjobb, igazi zsoldos vezér. A zord külső, kedves belsőt takar, és szerintem ez nála kifejezetten így van. Varé, sajnos nem lopta magát a szívembe, dehát kinek mi. Én azért maradok Shastornál! Calina karakterét is képes voltam megszeretni, annak ellenére, hogy nem rajongok a női szereplőkért a könyvekben. Legtöbbször elég felületesre, nyávogósra sikerednek a karakterek, akik mindig segítségre szorulnak. Legalább is  többnyire így vannak beállítva. Rosszabb esetben mindig történik velük valami. Calina viszont, amilyen borzalmas helyzetbe került, nagyon -nagyon jól állta a sarat, szóval le a kalappal előtte! De komolyan. ☺ Lehet, hogy voltak gyenge pillanatai, és néhány dologgal nem étettem egyet, viszont tényleg helytállt! 😃
A szőkeségünkről, pedig csak annyit, hogy akár herceg is lehetne a külsejével. A modorával már kevésbé, viszont őt nem igazán mondanám zsoldosok közé valónak. Annyira jó szívű és aranyos. Viszont a belépője nagyon-nagyon király lett. 


Kinek ajánlanátok a könyvet? 


Kasu: Mindenkinek, aki szereti a kalandot egy kis romantikával fűszerezve és humorral nyakon öntve. Nyárra éppen tökéletes olvasmány mindenki számára! Hátha kedvet kaptok egy jó hosszú túrához a szabad levegőn. Ne felejtsetek el vinni magatokkal jeges teát se! 

Carol: Bizony, bárkinek. Bárkinek aki szeret, vagy legalább tud olvasni, szereti az izzadságot, ami a hasonló túrákkal jár. Tökéletes nyáron, télen, az év bármely szakában. 






Idézetek: 


"– Bevált recept újoncoknak csata után. – Shastor a kezébe nyomta a poharat. – Alkohol és nő.
Arinka ajkán átfutott egy fáradt mosoly.
– Shastor, lehet, hogy csodálkozni fogsz, de nem érdekelnek a nők.
– …és ez Irra életének legnagyobb tragédiája – morogta a kapitány. – Jó, legyen férfi! Mit szólnál a vőlegényedhez?"

"– Leitattuk első este, amikor felcsapott közénk. Hallanod kellett volna, ahogy fejtegette, hogy minden nő kurva, aki már nem szűz, a saját anyját is beleértve. Veszett jól szórakoztunk rajta, amíg rá nem jöttünk, hogy komolyan gondolja. – Félig zárt szemhéja alól sandított a lányra. – Itt a magyarázatod, virágszál: csak addig kellesz neki, amíg nem voltál meg senki másnak. Felajánlanám lovagi szolgálataimat, de épp nem vagyok a helyzet magaslatán."

"– Szóval a magadfajta is embernek néz ki, ha lehántják róla a puccos ruhát. Mi a sorsot kezdjek veled, kisasszony? "

"– Királykisasszony, mi? Szerencsém, hogy ilyen bátor kis lovagot küldött a megmentésemre. – A szőke félrehajtotta a fejét. – Kicsit ugyan töketlen de annyi baj legyen.
– Hogy… töketlen? – ismételte értetlenül a lány.
Zurvan rávigyorgott.
– Bárki másnak első dolga lett volna megcsókolni a királylányt, amint eloldozta. Méghozzá jó alaposan. "

"Shastor Pelagios vagyok, a Karvalyok kapitánya. Elvállaltam egy megbízást, és vagy teljesítem, vagy belepusztulok. "

Tea ajánlatunk:

Bodzás jeges tea! 😋

Teás jó szórakozást!

2017. február 17., péntek

Jennifer A. Nielsen - The ​False Prince ~A hamis herceg (#Mostani olvasás 01)

The ​False Prince – A hamis herceg (Hatalom-trilógia 1.)



"– Éhes vagyok – mondtam. – Sült húst készültem vacsorázni, úgyhogy akármi ételük is van, ajánlom, hogy jó legyen."

Fülszöveg:

Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

„Letehetetlen.” – The New York Times Book Review
„Kaland, rejtély és feszültség bombabiztos elegye.” – Horn Book






Vélemény:

Jennifer A. Nielsen ezzel a könyvel egy remek kezdést adott egy remek trilógiának! Egy olyan fantasy könyvet kapunk a kezünkbe, amiben csak a helyszín fantasy, hisz az nem létezik. 
A könyv remekül szerepel, mint első kötet, felvezeti a folytatást, megismerteti velünk a szereplőket, és az alapkonfliktust, ráadásul már a történet közepébe is hellyel-közzel belecsöppenünk. 
A könyvről csak pozitív véleményeket lehet olvasni /Elvétve akadnak negatív hozzászólások, de nem mindenki szerethet mindent!/ és úgy gondolom itt sem fogtok mást találni. (Én kifejezetten örültem hogy a kezembe vehettem, nagyon régóta vártam, hogy láthassam a könyvespolcomon, de valaki mindig megvette előlem....ejnye! Viszont Kasumi kölcsön adta, örök hálám neki! ♥)
A történet remekül ki van dolgozva, élvezhető, könnyen olvasható, és valóban "Letehetetlen". Nehezen tud elszakadni a szereplőktől és a világtól az ember, ha egyszer úgy igazán nekiül, és beleássa magát. Igazán könnyű sodródni az árral és belefeledkezni a történésekbe, valamint a világfelépítése sem követhetetlenül bonyolult. Könnyen bele tudunk olvadni a főszereplő bőrbe, oda tudjuk magunkat képzelni a helyébe, viszont a mellékszereplők cselekvéseit is megtudjuk érteni..többé- kevésbé.

Az elején kicsit nehezen indulnak be a történések, ne ijedjen meg senki, mert nem kell sokat várni az izgalmakra. A legjobb az egészben, hogy az ember az elején nyilvánvalónak tart dolgokat, de egyszerűen annyira elvezeti az olvasót más irányba a  történet, hogy a végére a feltételezéseket, megérzéseket teljesen elfelejtjük. Aztán jönnek a fordulatok.. de még milyen fordulatok! 
A karakterek könnyen megszerethetőek,(jobb esetben), viszont nagyon hamar el is lehet tőlük hidegülni. Majdnem mindenki nevében mondhatom, hogy Sage és Mott tipikusan  azok a karakterek, akik igazán beletudják magukat lopni az ember szívébe: Sage a pimaszságával,Mott pedig a tisztán látásával és jó szívével.  


Sage-ben nagyon tetszett, hogy küzdött magával, próbált rájönni, ki is ő valójában, próbálta eldönteni ki szeretne lenni  és ezt  összeegyeztette azzal, hogy kinek kell lennie. Fiatal kora ellenére az esze jobban vág, mint a a vajazókés, ha a vajba mélyed. Nem véletlenül fejezem magam így ki, Sage jelleme tényleg ennyire simulékony, puha. Nagyon élveztem minden gondolatát, díjaztam a humorát valamint tettrekészségét.





Muszáj még megemlíteni Imogent is, aki szintén szerethető karakter. Már ebben a kötetben is nagy jelentőséggel bír, még akkor is,ha első olvasásra nem is tűnik úgy. Érzékelhető egyfajta szerelmi szál Sage és közte, de szerencsére ez nem kap akkora hangsúlyt. Ne értsétek félre, szeretem a szerelmi szálakat, ellenben ebben a könyvben kifejezetten tetszett, hogy nem tudtam eldönteni teljes mértékben, mennyire is vonzódnak ők egymáshoz. Az a lelki támasz viszont, ami Imogen volt Sage számára, említésre méltó. Kevés ilyen női karakterrel lehet találkozni. Ebben a lányban semmifajta önzőség sincs, vannak hibái, mint mindenkinek, ennek ellenére annyira lojális, hogy még a saját maga érdekeit is háttérbe képes szorítani, teszi mindezt olyan természetesen, hogy nem tűnik szenteskedőnek. ( Nem is az, mondjuk. ) 



 Én kifejezetten bírtam Connert a könyv elején és közepén,  a végén viszont ellenszenves volt. Conner jellemén nagyon nehéz eligazodni. Az ember hol igazat adna neki, hol felpofozná. Vannak döntései, amiket meg lehet érteni. Nehéz eldönteni, mit miért tesz, azt pedig még nehezebb, hogy vajon az önzés vagy a hazaszeretet vezérli-e? Érdekesség: a fülszöveg alapján, így látatlanban, nekem a legszimpatikusabb karakter Conner volt. A következő kötetekből egy kis vélemény: szerintem Sage egyedül Connerrel kapcsolatban nem tud "helyesen" cselekedni, nem tudja félretenni sérelmeit. Igaz, én se vagyok benne biztos, hogy nekem menne, de szerintem, ha Roden kapott még egy esélyt Conner is kaphatott volna. 


Tobias szegény, elég idegesítő karakter, nem igazán nőtt fel, olyan tipikus "stréber" tudjátok, mikor kimondjátok a szót és láttok magatok előtt valakit. Igen, az ő. Személy szerint ezt a stréberséget nagyon tiszteltem benne, és ez a későbbiekben sem változik. Becsültem, hogy helyzetéhez képest mennyire nyitott volt az őt körülvevő világra. Itt nem értenék teljes mértékben egyet Carollal a nem nőtt fel résznél, ellenkezőleg, szerintem az egyik legérettebben viselkedő ember volt az egész könyv során, és ez a későbbiekben méginkább meg fog majd mutatkozni. Egyedül az utolsó oldalakon viselkedik kicsit meggondolatlanabbul, de azt a kétségbeesése szüli. Ennek ellenére, az elején meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Örökmozgó volt, folyton szeretett volna felvágni tudásával. Természetesen ez is érthető, hiszen el kellett magát adnia valahogy, de attól még kioktató, fontoskodó stílusa nagy szálka az emberek szemében. 




 Roden is elég szimpatikus lehet az embernek, de neki is vannak olyan tettei, amikkel az ember nem mindig ért egyet, illetve ő sincs híján a pimaszságnak,igaz az ő pimaszsága eltörpül, hisz Sage az igazi rosszaság, nem ő!


A könyv végét nem mondanám függővégnek, viszont azt nagyon is állítom róla, hogy csattanónak nagy csattanó. Az ember alig várja, hogy kezében foghassa a sorozat következő kötetét.  
Remélem, kedvet kaptatok ahhoz, hogy elolvassátok, ha még így sem, olvassatok bele az idézetekbe! Tényleg hihetetlen jó könyv, mindenféleképpen elolvasásra ajánlott!

Idézetek: 

– Eljátszod, hogy milyen kemény vagy, de láttalak megrémülni. Úgy teszel, mintha nem törődnél senkivel, de láttam, hogy reagáltál, mikor Latamer meghalt. És úgy teszel, mintha egyszerűen el tudnád felejteni a családod Aveniában, de hallom a hangod, mikor róluk beszélsz. Nem hiszem, hogy csak feleannyira is utálnál mindenkit, mint ahogy azt állítod. Most is csak egy színész vagy, Sage.




– Mire vagy képes, fiú?
– Ha egyszer már vette a fáradságot, hogy megkérdezze a nevem, talán használhatná is.




– Félsz egy fakardtól? – heccelt Mott.
– Csak bemutattam, milyen jó is vagyok a támadások elkerülésében – mondtam vigyorogva.




– Azt hittétek, már nem fogtok látni? – kérdeztem.
– Olyan érzés, mintha visszatértek volna a holtak – mondta Roden.



– Ügyes trükk – mondta Tobias.
– Segít gondolkodni.
– És min gondolkodsz?
– Azon, hogyan érjem el, hogy befogd a szád.




– Te nem hiszed, hogy lehetséges?
– Az, hogy lehetséges, nem jelenti azt, hogy bölcs dolog is.




Egyszer, mikor Mrs. Turbeldyvel beszélgettem, egy hernyóhoz hasonlítottam magam, ami oda megy, ahová csak akar, méghozzá úgy, hogy ezt alig veszik észre. Erre ő azt mondta, inkább vagyok csótány, aki a sötétben ide-oda rohangál, viszont elbújik, amint fényt lát. Ezt sértésnek szánta, de én úgy voltam vele, hogy elég jogos hasonlat, sőt akár még dicséretnek is elment, tekintve, hogy milyen nehéz elfogni a csótányokat.




Tea ajánlatunk:Tiramisu: Rooibs csoki- és karamelladarabokkal, pörkölt kávészemekkel




Teásan jó szórakozást kívánunk mindenkinek!😉

2017. február 11., szombat

Kerstin Gier - Az álmok első könyve (#Régebbi olvasás 06)

Kerstin Gier - Az álmok első könyve

(Silber-trilógia 1.rész)



Fülszöveg: 

Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

„Egy lányregény, amit akár 35 évesen is élvezhetünk. És akinél túl gyorsan elrepült ez a négyszáz oldal, annak üzenem: két további kötet van előkészületben.” – Karin Wehrheim, SWRI

„Vicces, izgalmas és romantikus… mi mást akarhat egy nő?!” – Anja S.


Az eredeti borító, a magyarral.



Vélemény: 



A könyvet először Carol ajánlotta figyelembe, ám be kell valljam, nem volt nagy kedvem elolvasni. Tudjátok van az a mondás, hogy sose a borítójáról ítélj meg egy könyvet. Na, ez úgy, ahogy van igaz!  Kasumival ellentétben, én pont a borító miatt vásároltam meg a könyvet. Egyszerűen mikor ránéztem, már tudtam hogy meg kell vennem, teljesen elvarázsolt. Másodjára tapasztalom meg ezt, és mind a két tapasztalatom Kerstin-hez kötődik, mivel először az Időtlen szerelem- trilógiáját sem szerettem volna elolvasni,tekintve, hogy  nem tetszett a borítója. Nekem ennél a sorozatnál is kifejezetten elnyerte a tetszésem a borító. Igen, tudom, nem szép dolog emiatt "félredobni" egy könyvet, de nekem nagyon sokszor fontos az esztétikai élmény, annak ellenére, hogy nem vagyok egy rendmániás ember ( sőt! 😂) ,valahogy mégis igaz rám. Egyszóval a Silber borítója se tetszett, de aztán megnéztem, mégiscsak, ki írta. Felcsillant a szemem, ugyanis az íróban való bizalmam megingathatatlannak látszik, tehát csak kezembe vettem ezt a fránya könyvet.
 És nem bántam meg! Egyenlőre nem tűnik olyan erősen kidolgozottnak, mint mondjuk a Rubinvörös volt, de ennek ellenére rejtélyeknek ez a könyv sincs híján! A fordulatok elmaradhatatlanok. Ahogy olvastam a könyvet egyszerűen olyan volt,mintha én is Liv Silber lennék, a fiúk titkára pedig mindenképp rá akartam jönni.

Találó montázs

Maga a történet egy igen különös témára épít, ami nem más,mint az álmok témaköre. Igen mindenki azt hinné, hogy biztos ilyen egyszerű, álmokat megfejtő könyv, de nem. Teljesen más szemszögből mutatja be az egészet, komolyan, az írónőnek óriási fantázia adatott, ha ilyen történeteket tud szőni nekünk. Sokat nem árulunk el azzal /sőt, talán semmit/ hogy a történet elején szívünkhöz nőtt Liv, tudja uralni /már amikor/ álmait, és bizonyos dolgok fényében mások álmát is megtudja lesni. Többet nem szeretnék "elárulni". Nem azért, mert akkora spoiler veszély fenyegeti az embert, hanem mert jó rájönni, megfejteni, vagy magadtól meglepődni az eseményeken. 
 Már az elején megragadott Henry, akivel ( kis spoiler) a reptéren már "összeismerkedett" Liv. Rettentően pimasz egy karakter, de imádom!
 Grayson különösen a szívemhez nőtt, nem tudnám nektek megmondani, miért. Az a kisfiús féltés Liv, Mia és tulajdon ikertestvére, Florence irányába, az hogy, folyamatosan próbál pozitív lenni, na meg az a rengetek, de rengetek humoros megszólalása számomra nagyon vonzóvá tette a karaktert. Grayson a tipikus álom testvér hölgyeim. (Mármint úgy álom, hogy mindenki ilyet képzel el magának. Ne féljetek, a könyvben nagyon is lélegző személy. Kár, hogy  a valóságban nem. 😡 ) Nála meg kell említeni a drága barátnőjét, aki viszont kiállhatatlan és az ember alig hiszi el, hogy egy ilyent tökély, aranyos srác, hogy lehet együtt egy olyan hárpiával, mint Emily.
De...azt ítélkezés jogát meghagyom nektek. :D
Jasper személye annyira nem ragadott magával, néha azonban rajta is jókat derültem. Annyi biztos, hogy nem szeretnék szerelmes lenni belé, mivel többször váltja a barátnőit, mint azt a bizonyos ruhadarabot.
Arthurt egyenesen gyűlöltem, nem tudtam elviselni azt a rettentően nagy egoizmust, ami szinte mindig körüllengte. Brr.
A kedvenc karaktereim mégis a "mellékszereplők" közül kerültek ki, na de onnan aztán rengeteg: Lottie, Liv anyukája és Grayson apukája, a kutyusuk, a család macskája, Henry húga,Amy és még sorolhatnám. Miattuk lett nagyon élethű a történet és számunkra sokkal kézzelfoghatóbb ez a könyv, hiszen családi problémái minden kamasznak akadnak és bizony minden olyan dologgal meggyűlt már nem egy korunkbelinek a baja, mint amiken Liv átmegy, megél. Persze nem az álmos részére gondolok, az szerencsére (?) még nem történt meg velem, de szerintem senkivel se. ( Ha esetleg mégis, attól elnézést kérek, meg egy alapos élménybeszámolót!😍) Amyt minden bizonnyal sokan kedvelni fogjátok. 

Egyszóval ajánlani tudom csak ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy jót szórakozni és szereti, ha magával ragadja a történet. Ajánlom minden Kerstin Gier rajongónak, ugyanis garantáltan nem fognak benne csalódni! ( Találgatásokra és rejtélyekre fel kedves molyok!) Meg kell jegyeznünk, hogy a fordítás is remek! 


Ha valaki tudja, hol lehet ezt a három csodát beszerezni, kérjük írjon. Akárhol.


Idézetek:


– Kérlek, mondd, hogy nem tudsz gitározni! – csúszott ki a számon.
Henry felvonta a szemöldökét.
– Mert…?
– Mert… – Mert, a pokolba is, ez már túl sok a jóból! Én megelégedtem volna azzal is, hogy szép szeme van, és viktoriánus verseket tud idézni fejből, és hogy mindig melegséget érzek a gyomrom tájékán, valahányszor elmosolyodik… De talán rettenetesen rosszul játszik, gondoltam, akkor legalább lenne valami, amit bénának találnék benne.




– Ne aggódj! Amikor annyi idős voltam, mint Liv, nekem sokkal rémesebb karikák voltak a szemem alatt.
– Igen, mert narkóztál, anya.
– Szamárság! Csak a főiskolán narkóztam



A „Jane Eyre” nem Oscar Wilde regénye. Viszont „A canterville-i kísértet” igen–mormoltam.–Az is nagyon romantikus .



Londonban vagyunk. Tudod, milyen magas a bűncselekmények aránya ebben a városban?
    – Igen, világos, különösen ez a lepukkant környék számít veszedelmes helynek. – A nosztalgikus kandeláberek fényében békésen szunnyadó utcára mutattam, amely úgy festett, mintha egy idilli, urbánus lakónegyedet reklámozó prospektusból vágták volna ki. – Mindennaposak az utcai lövöldözések, szexuális bűnözők leselkednek az előkertekben, és ott, a sarkon túl épp Hasfelmetsző Jack közeleg… ó, a francba!



–Hogy micsoda? Valami tiltott és veszélyes dolgot csináltok, amit én nem értek, és amire nyomatékosan figyelmeztettetek, hogy ne tegyem? Világos, emberek: benne vagyok !


Tea ajánlatunk:

Pirított mandula: Almadarabok, mandulaszeletek, valamint fahéjjal ízesített, alacsony savtartalmú gyümölcstea