Brent Weeks - Az árnyak útján (#Régebbi olvasás 03)

Brent Weeks - Az árnyak útján ( Éjangyal triológia 1.rész)

Fülszöveg:

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze.

Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni.

De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.

"Sötétség és nyersség van a könyvben, de azt hiszem, kiegyensúlyozza , és végül elnyomja a remény és a jóvátétel. Egyszerűen csak azon múlik, hogy a reményt haloványnak és gyengének, vagy erősnek ítéled- e meg." (azt hiszem ezzel lehet a legjobban jellemezni)

(Be kell vallanom, szegény, szerencsétlen első részt,  két évig vadásztam a könyvesboltokban,míg inkább megrendeltem...Csodálatos érzés volt mikor végre a kezemben tudhattam!)
Brent Weeks hatalmasat alkotott ezzel a trilógiával, de most ismét csak az első részt emelnénk ki egyenlőre! Maga a történet, a Veszejtők ( és az Éjangyal) elég bonyolult és veszélyes életéről szól (a többiről beszéljen a könyv).
Főszereplőink Durzo Blint és Kylar Stern nagyon jól körül írt, és megalkotott karakterek. Durzo a maga szociopata jellemével, sokat dob a könyvön, nekem személy szerint ő a kedvenc karakterem. A zárkózottsága, a magabiztossága, bunkóssága és az ügyessége megszeretteti őt szinte mindenkivel.

"Az élet üres. Az élet jelentéktelen. Amikor kioltunk egy életet, semmilyen értéket nem veszünk el. A Veszejtő öl. Ennyi, amit teszünk. Ennyi, amik vagyunk." 

Kylart a könyv elején egyeltalán nem szerettem, aztán a vége felé már neki is sikerült belopnia magát a szívembe (a folytatásban...hát...de azt még hagyjuk) Szegénykém csinál sok őrültséget mielőtt benőne a feje lágya, az biztos. Egyébként, ahogy az író kiragad pillanatokat azokból az évekből, ahogy Azothból lassan Kylar lesz, na azok..azok valami hihetetlen jók.

 Szinte pontról-pontra bemutatja, hogyan nyomja el magában a saját érzéseit, az emberi lényét és változik át valamivé, valami hasonlóvá, mint egy Éjangyal. Számomra a legszebb átmenet  a Kylar Durzóhoz való hozzáállásában,viszonyában találtatik, ugyanis Durzó és tanítványa közötti viszony nagyon egyedi és nagyon törékeny. Kylar egyik legnagyobb vívódása az, hogy hogyan is viszonyuljon mesteréhez. No, az sem könnyíti fiatalabb főhősünk sorsát, hogy tálentuma nem jelenik meg, ami egy veszejtő tanoncnál  igen nagy galibához vezethet, hiszen veszejtő csak akkor lehet valaki, ha tálentummal rendelkezik.  (Kylar negatívuma közé tatozik, hogy  sokat vergődik jó és rossz között /- sose biztos saját magában, nem hisz önmagában és ezt jórészt egy bizonyos lánynak köszönheti, aki mindenáron szeretné, ha Kylar nem az lenne, akinek sajnos lennie kell. Pedig Kylarnek feladata van, amit teljesítenie kell, ugyanis ez a "sorsa"- fogalmazzunk így, ha nagyon klisések akarunk lenni- bármennyire nehéz is/....igen valóban nagyon sokat, fájdalmasan sokat) Viszont!!! Vigasztaljon mindenkit (köztük engem is) hogy Durzo csodás .Durzo karakterként való megformálását azért szeretem, mert átjön az a mérhetetlen nagy bölcsesség és élettapasztalat, amit Durzo kora megkíván, ugyanakkor egy megtört emberről beszélünk, aki magának sem vallja be, hogy az. Elveivel vitába lehet szállni,és talán kell is, azonban szakértelme sok szemet meggyönyörködtet olvasás közben! 

Jöhetnek is.. a "mellékszereplők." Kezdeném is azzal, aki nem igazán nevezhető mellékszereplőnek: Logan, valami isteni karakter, nagyon nagy változásokon megy keresztül, bőven megérik arra, amit neki szántak az életben. Kylarrel való barátságát, még meg kell említenem (,de ezt úgy érzem Kasumi fogja kifejteni). Logan ebben a könyvben ugyan nem minden ember csodálatára szolgál rá ( szemben a második kötettel, de erről majd máskor ) ugyanakkor színre lépésekor az olvasók többségében kénytelen-kelletlen nagy szimpátiát vált ki. Kisgyermekként is talpig becsületes volt és mindig helyén van a szíve,  nagy hűségről tesz tanúbizonyosságot, mind barátként, mind a Gyre család fejeként. Ebben a kötetben sablon karakterként tudnám őt jellemezni, noha itt-ott már megmutatkoznak saját vonásai, ennek ellenére ő a harmadik kötetre teljesedik ki. 

 
Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad, nem igaz?

 (Borzalmas,  hogy erről a könyvről nehezen lehet úgy beszélni hogy ne lőjünk le semmi fontos dolgot! )
A másik csodálatos mellékszereplőnk Mama K. Őt kifejezetten nagyon lehet szeretni, főleg határozottsága miatt nő létére abban a világban ahol épp vagyunk, és ráadásul ha figyelembe vesszük hogy ki, és mi is ő! Jarl is szerethető a maga kicsit furcsább módján, és sajnos, nem kap annyira nagy szerepeket ebben a könyvben, mint a másodikban.-Ami igazán nagy hiba! -  De egyszerűen itt is imádni( és rendkívül szánni) való. Viridiana -alias Vi-  a könyv közepe felé kap több, s fontosabb szerepeket, valamint a második részben olvashatunk róla többet. Remekül kidolgozott karaktert annak ellenére,hogy ebben a könyvben csak mellékszereplőként jelenik meg , de őt szintén meghagynám Kasuminak. Szóval Vi. Nos, eleinte nem kedveltem őt, viszont nagyon megragadt bennem, mint szereplő, ugyanis, ő biztos tesz arról, hogy bevésődjön az emberek emlékezetébe ( főleg férfiakéba ), annyira kemény és hatásos, a belépői pedig lenyűgözőek, haja vörös, amit én kifejezetten előnyére írok fel ( gyengém a vörös haj). Róla majd a második kötetben beszélnék nektek bővebben, de az nagy valószínűséggel már spoileres poszt lesz, tekintve, hogy nem tudok róla úgy beszélni, hogy ne áruljak el pár titkot nektek. Drake grófot, Agon tábornokot is nagyon lehet szeretni, valamint az összes rossz karaktert is a maga módján még ha nem is cselekedetei miatt, hanem a csodás kidolgozás okából.

A másik történetfonálon, mert bizony itt van minimum kettő!, kedvenc szereplőink: Solon, Dorian és Feir. Ők, együtt tökéletes minták arra, milyen is egy igazi, összetartó baráti kapcsolat, akkor is ha az egyik a világ közepén a másik kettő pedig a világ túlsó felén találtatik. Rendületlen bizalmuk menti meg őket és Cenariat is nem egyszer,nem kétszer. Solonban becsülöm a bátorságát, a tettrekészségét és azt is ahogy Logan apjához viszonyul. 

Itt a vége felé egy okból fontos számunkra említést tenni egy bizonyos lányról a könyvben : a közös ellenszenvünk miatt. Nem szeretjük Elenet. Nem nehéz kitalálni ki is ő ebben a történetben, vagy milyen szerepet játszik. Számunkra kissé túl ártatlan, már-már szenteskedő karakter, aki miatt nem halad előre a történet, ugyanis valahogy folyton képbe kerül, olyankor pedig  elbizonytalanít egy bizonyos szereplőt és...És majd elolvassátok a többit. Félre értés ne essék, nem akarunk senkit se megbántani, és közel se biztos, hogy Elene ennyire rémes, ennek ellenére, mivel azt mondtuk, hogy itt az olvasásélményeinket osztjuk meg veletek, fontosnak tartottuk megemlíteni őt is, és bizony a mi szemünkben elég negatív szereplő. ( Pedig én nagyon szeretem a női főszereplőket a könyvekben, kevés olyan volt, akivel "nem jöttem ki", de ez a lány... ő a legjobb példája annak, mikor nem szeretek egy női karaktert. ) 

A történetet könnyen be lehet falni, annak ellenére hogy milyen hosszú is a könyv, könnyen olvasható(már amikor nem vagy hulla fáradt, hogy felfogd az összefüggéseket), izgalmas, fordulatos, vicces, de ad helyet belegondolni abba is, hogy még is milyen szörnyű körülmények uralkodnak ebben az elképzelt világban (ami akár lehetne a valóság ferdített ábrázolása is, igaz durvábban). A bonyodalmak csodásak, bár vannak olyan pillanatok mikor az ember a haját tépi, hogy ez azért a karakterek sokkal jobban megoldhatták volna, vagy már sokkal hamarabb pontot tehettek volna az ügy végére. Azonban, ha az ember nem figyel, könnyen belegabalyodik a dolgokba, és a végére a könyv elején lévő eseményekre, kijelentésekre vissza kell lapozni. Persze ezek csak apróságok, a világot az író tökéletesen kidolgozta, mindennek megvan a helye, nem is tudok olyat mondani amivel meglehetne dönteni a dolgokat. A mágia behozatala a történetben nem szokványos. Az utcákat ahogy leírja, szinte a szoba is átalakul olyanná, mint amilyennek épp olvassuk a helyszínt, ami valljuk be legtöbbször nem a legkellemesebb dolog. 

Ez is egy olyan könyv ami az első mondatával a világába ránt, és csak arra tudsz gondolni, hogy épp mi fog történni a következő oldalakon. ÉS MÉG CSAK MOST JÖN A JAVA!

Kedvenc karakter: Durzo Blint,  Logan Gyre, és Viridiana

Idézetek: 

"– Lefeküdtél a lányommal? – kérdezte a gróf. […] – Egy ujjal sem nyúltam hozzá, uram. – Nem is az ujjadról van szó."

"Ha tudod valaki titkát, hatalmad van fölötte. A titok az ember gyengéje."

"– Felvegyem a cipőt? – kérdezte Azoth. Nem szeretett cipőt hordani. Nem érezte benne, hogy milyen csúszós a talaj, és szűk is volt. – Dehogy, majd mezítláb és egy nemesifjú ruhájában találkozol Drake gróffal – felelte Durzo. – Igen? – Nem."

"… nem a te hibád, hogy egyszerre vagy hülye és ronda. De volnál kedves elmagyarázni, hogy lehetséges az, hogy Gyre uraság el is ment, meg nem is? Használhatsz rövid szavakat is."

"– Te mit gondolsz? – kérdezte Kylar. Logan beletúrt a hajába. – Valószínűleg valami unalmas, mint például hogy háború dúlt, mindenki kimerült volt, éheztek, és nem gondolkodtak tisztán, Jorsin meg csak hibázott. – És mit tanultál ebből a vezérségről? – kérdezte Kylar. Logant zavarba hozta a kérdés. – Edd meg a zöldségedet, és aludd ki magad? – És mi van azzal, hogy „Légy kedves az alattvalóiddal, vagy seggbe rúgnak?” – javasolta Kylar. – Verekedni akarsz, Stern báró? – Megtiszteltetés lenne, ha lecsaphatnám nagyra becsült hercegségedet."

"Fojtogató felhőként ereszkedett le az éjszaka a Plith folyó keleti partjára. A város egész nap égett, és az esti szél az egész várost beborította a szagával. Tüzek tükröződtek a Plith vizén, és alacsonyan szálló felhők szorították a hamut párnaként a város arcára."

"– A megértés különbözteti meg a kurtizánt a szajhától. Minden egyes férfinak, aki belép az ajtómon, a bőrébe bújok. Ha ismerem a férfit, tudom, hogyan tegyek a kedvére. Tudom, hogyan irányítsam úgy, hogy megpróbálja megvásárolni a szerelmemet, és versenyezzen a többiekkel, akik ugyanezt szeretnék, de ne legyen rájuk féltékeny."

"- Láttad, mi történt? – kérdezte Durzo.

-Megint szétrúgtad a seggem – felelte Kylar.

-Azelőtt.

-Majdnem megütöttelek."

Teának pedig ezt ajánljuk mellé: 

Irish Cream: Whsiky ízű fekete tea csokidarabokkal  

Teázósan jó szórakozást kíván: Carol&Kasu